Kelet-Németországban a cékla klasszikusnak számított. Nem azért, mert nem volt más elérhető, hanem azért, mert az emberek tudták, mit kapnak: olcsó, sokáig eláll, tápláló és csodálatosan aromás. Vannak családok, ahol minden gyerek egy üveg savanyú céklával nőtt fel – és még ha sokan nem is szerették akkoriban, ugyanezek az emberek ma is esküsznek rá.
Az évek során elkezdtem kísérletezni. Anyukám rémülten széttárta volna a kezét, de végül egyetértően bólintott volna.
Kedvenc variációim:
Téli cékla fahéjjal és gyömbérrel:
Meleg, szinte karácsonyi ízt ad a céklának. Ideális sültekhez vagy vadételekhez.
Citrusos cékla narancshéjjal:
Friss, könnyű, egy csipetnyi napsütéssel – tökéletes tavaszra.
Fűszeres cékla kaporral és kakukkfűvel:
Ez a változat csodálatosan aromás, különösen grillezett halhoz.
Mézelő cékla:
Cukor helyett egyszerűen használjon mézet. Az íze kerekebb és mélyebb, szinte finomabb lesz.
És azok számára, akik egy kis színt szeretnének az üvegükbe, sárgarépát, paszternákot vagy akár retket is adhatnak – egy színes keverék, amely nemcsak szépen néz ki, hanem finom ízű is.
Emlékszem egy különleges őszi napra, amikor a lányommal először készítettünk céklalekvárt. Szkeptikus volt, szinte vonakodva. „Anya, ez büdös!” – mondta, és nekem nevetnem kellett. „Várj csak” – válaszoltam. Órákkal később, amikor a kész üvegeket a napra tettük, és rubinvörösen izzottak, suttogta: „Úgy néz ki, mint egy varázsital.”
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
