Igen, gondoltam – és bizonyos értelemben az is.
Azóta ez a rituálénkké vált. Minden évben, amikor lehullanak az első levelek, együtt készítjük el őket. Régi zenét hallgatunk, beszélgetünk, és ahogy az ecet illata betölti a házat, egy egyszerű konyhai tevékenység a közelség pillanatává alakul.
Gyakran mondom: A savanyú cékla több, mint egy recept. Emlékek, kultúra és szeretet egy üvegben. Generációkat köt össze, mint egy szál az időben.
Anyámnak soha nem volt sok mindene – de mindig volt készlete. Üvegek meggyel, babbal, uborkával – és persze céklával. Számára ez egyfajta biztonságot jelentett. És minden alkalommal, amikor kinyitott egy üveget, mosoly ragyogott fel az arcán. Azt hiszem, ez volt a titkos luxusa.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
