Az oldalas akkor működik igazán, ha nem akarjuk az elején megpirítani. A darabolt húst egy szélesebb serpenyőbe vagy lábasba teszem, felöntöm kevés vízzel, majd hozzáadom annyi zsírt, amennyi épp ellepi. Nem úszik benne, inkább csak biztonságban van. Só és bors kerül rá, semmi több.
Közepes lángon indul a főzés. A víz segít abban, hogy a hús egyenletesen puhuljon, ne kapjon oda, és legyen ideje elengedni magát. Ez a szakasz csendes, nem történik látványos dolog, de itt dől el, hogy az oldalas belseje később mennyire lesz omlós.
Amikor villával könnyen megnyitható a hús, a víz pedig szinte teljesen elfőtt, akkor jött el a következő lépés ideje.
Amikor elfogy a víz, előkerül az íz
Ilyenkor lemerem a felesleges zsírt. Nem mindet, csak annyit, hogy ne főjön tovább, hanem sülni tudjon. A serpenyőben maradó zsiradék már koncentrált, magában hordozza az addigi főzés minden ízét.
Az oldalas ekkor még világos, puha, de nem látványos. Ez az a pillanat, amikor sokan elrontják türelmetlenségből. Érdemes kivárni, míg a zsiradék újra felmelegszik, és a hús tényleg sülni kezd, nem csak melegszik.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
