Most már csak nagyon kicsi volt a távolság közöttük.
Egyenesen a szemébe nézve kérdezte:
– Miért segítesz egy idegen nőnek?
Diego egy pillanatig hallgatott, majd felnézett rá.
Zöld szemei még mélyebbnek tűntek a lámpa pislákoló fényében.
Halkan azt mondta:
– Mert nem hiszem, hogy idegen vagy.
Ismét csend telepedett a szobára. Mély csend.
Csak a vihar üvöltése hallatszott odakint.
És a nedves fa illata.
És az eső kopogása a fémtetőn.
Isabella nagyon lassan felemelte a kezét.
Ujjait Diego mellkasa felé nyújtotta.
És gyengéden megérintette az ingét.
Az érintés nagyon könnyű volt.
De Diego számára olyan volt, mint egy áramütés.
Soha életében nem érzett még ehhez hasonlót.
Soha.
Isabella azonnal észrevette ezt.
Halványan elmosolyodott.
– Ez az első alkalom… ugye?
Diego nem próbált színlelni.
– Igen – mondta egyszerűen.
Isabella ismét elmosolyodott.
De a mosolya nem volt gúnyos.
Meleg volt.
Megértés.
"Szóval ez a vihar pont a legjobbkor jött" - mondta halkan.
Kint a szél hevesen csapkodta az istálló ajtaját.
De bent… a világ mintha megállt volna.
Diego lassan felemelte a kezét, mintha nem tudná, mitévő legyen.
Egy pillanatig habozott.
Aztán gyengéden megérintette Isabella arcát.
A bőre meleg volt.
Puha.
És igazi.
Isabella egy rövid pillanatra lehunyta a szemét.
Mintha élvezné a biztonságnak ezt a kis pillanatát.
Suttogta a nevét:
—Diego…
A név úgy jött ki az ajkáról, mint egy meleg lehelet egy hideg éjszakán.
Diego közelebb lépett.
Nagyon lassan.
Sietség nélkül.
Mintha félne, hogy valami törékeny dolog törik közöttük.
És a kezében tartott valamit, amire egyikük sem számított egy vihar közepén.
Remény.
Kint a sivatag széltől és mennydörgéstől tombolt.
De bent az istállóban…
Valami más született abban a pillanatban.
Valami, mint egy új történet kezdete.
Negyven év óta először…
Diego Mendoza már nem érezte úgy, hogy a csend az egyetlen dolog, ami betölti az életét.
Most egy másik hang is hallatszott.
Egy nő lélegzetének hangja, amint közel állt hozzá.
És a saját szíve hangja, amely már nem tudta, hogyan maradjon nyugton.
És egy apró remény hangja, amely lassan nőtt a mellkasában.
Az istállón kívül a vihar még mindig hevesen tombolt a sivatagban.
De bent abban az egyszerű helyen…
Diego élete kezdett megváltozni.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
