Ezért tartottam őket itt, ahelyett, hogy a házamban lennék.”
Carter tisztelettudóan bólintott, de Eli nem akarta elengedni.
„És a kalap, amit a szekrényben láttam?”
„Pontosan úgy néz ki, mint a feleségemé.”
Valami átfutott Malcolm arcán – bosszúság vagy félelem.
„Várjon itt” – mondta élesen.
Egy pillanatra eltűnt a pincében, majd percekkel később visszatért egy kalappal és egy doboz horgászfelszereléssel a kezében.
„Hónapokkal ezelőtt találtam ezt a kalapot a parton” – mondta. „Ha a feleségedé volt, vidd el.
„Nincs rá szükségem.” Eli remegő kézzel vette el a kalapot.
Valóban Hannah-é volt, a kedvence, halvány krémszínű, finom varrással, amit ő maga varrt. Aztán, észrevéve egy ismerős jelet a dobozon, azt mondta: „És ez a doboz… ugyanolyan, mint a feleségemé.”
Malcolm válasza egy kicsit túl gyorsan érkezett. „Az enyém. Egy gyakori, régi jel, a minőségéről ismert.
Már sok éve megvan, mióta apámtól kaptam.
Ma reggel azért jöttem, hogy elvigyem ezt.”
Továbbra is átkutatták a világítótorony többi részét, felmásztak a csigalépcsőn a tetején lévő világítótoronyhoz, de semmi mást nem találtak.
Amikor visszaléptek a ragyogó napfényre, Eli Hannah kalapját szorongatta, ellentétes érzelmek között őrlődve.
Egy apró bizonyíték arra, hogy ott járt, és egyre növekvő gyanú a férfi iránt, aki azt állította, hogy megtalálta.
Malcolm becsukta a világítótorony ajtaját, és feléjük fordult. „Bízom benne, hogy a nyomozás itt véget ér.”
– Egyelőre – mondta Carter kimért hangon. – Köszönöm az együttműködését, Tűzoltó úr. Miközben indulni készültek, Carter feltett egy utolsó kérdést. – Tűzoltó úr, szükségünk van egy megbízható módon, hogy elérhessük.
Van egy aktuális telefonszáma, amin elérhetjük?
Malcolm arca elsötétült. – Már nincs.
Tisztában vagyok a magánéletemmel.
– Akkor, kérem, adja meg az aktuális címét – erősködött Carter.
Malcolm a Farkas-sziget távoli körvonalaira mutatott. – Én ott lakom az északi parton.
Az unokahúgom és én. Néha turisták látogatnak el ide, és mi körbevezetjük őket, és segítünk nekik eligazodni a szigeten.
A hangja kurta és türelmetlen volt. – Farkas, Selbone és Greyhor között hajózom, hogy élelmet és készleteket hozzak vissza, de egyébként egyedül élek.
– Lehet, hogy később követnünk kell önt – tette hozzá Reynolds.
– Akkor gyere Farkas-szigetre – csattant fel Malcolm. – De értékelném, ha a magánéletemet nem sértenék meg szükségtelenül. Aztán bemászott a csónakjába és elment, viharos csíkot hagyva maga után a vízben, nem a Farkas-sziget, hanem a szárazföld felé tartva.
Eli figyelte, ahogy elmegy, és furcsa nyugtalanság lett úrrá rajta.
„Az a férfi titkol valamit” – mondta halkan.
„Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket” – figyelmeztette Carter, miközben visszatértek a járőrhajóhoz.
„De egyetértek veled abban, hogy gyanús volt a viselkedése.”
Thomas átvette a kormányt, és a csónakot elfordította a világítótoronytól, majd vissza Greyhor felé kormányozta.
Ahogy a világítótorony a távolba veszett, Eli megragadta Hannah kalapját, ami kézzelfogható bizonyítéka volt jelenlétének azon a sivár helyen.
Néhány perc múlva megszólalt: „A két bot abban a szobában... pontosan ugyanolyan volt, mint Hannah-é és Sophie-é.
Ugyanaz a jelölés, ugyanazok a színek.
Még a méretek is megfelelőek voltak.
„Hannah-é egy Mariner Pro X6 volt, szürke spiccel és speciális króm orsóval.” Nem sokan fizetnének ezért a stílusért.
Három évvel ezelőtt vettem a születésnapjára.
Reynolds tiszt feljegyezte.
Lehet, hogy véletlen egybeesés, Mr. Wells.
Az a jel drága, de nem ritka errefelé.
„És a kalap?” – kérdezte Eli.
„Az nem volt véletlen.”
„Nem” – válaszolta Reynolds.
„Ez minden bizonnyal bizonyíték arra, hogy a felesége valamikor ott járt, de csak megerősíti azt, amit már gyanítottunk.
Hogy a családja néhány holmiját elsodorta a vihar.”
„Tűz úr azt állítja, hogy a parton találta őket” – mondta Eli, kényelmetlenül csóválva a fejét.
„Úgy éreztem, mintha titkolna valamit.
Ahogy a szekrény előtt állt, az idegessége, amikor a horgászbotokról kérdeztük.”
„Megértjük a frusztrációját” – mondta Carter.
„Amikor visszaérünk, jobban utánajárunk Tűz úr hátterének.
Ezt ígérem.”
Az út további része feszült csendben telt. Amikor végre kikötöttek Greyhorban, a tisztek bizonyítékként kérték a kalapot, és megígérték, hogy miután hivatalosan dokumentálták, visszaadják Elinek.
Bár vonakodott megválni Hannah emléktárgyától, megértette a dolog szükségességét, és átadta.
Miután a tisztek elindultak az állomásra, Eli egyedül maradt Thomasszal a dokkban.
„Még mindig nem hiszem el, hogy ez az ember így van” – mondta, a vizet bámulva. „Mit gondol?”
Thomas habozott, mielőtt válaszolt volna: „Határozottan volt valami nem stimmelt vele.
És a lány a fényképén egy kicsit hasonlított arra a lányra, akit ma reggel láttam.”
Szünetet tartott, gondosan megválogatva a szavait.
„De amit furcsállok, az az, hogy a lánynak, akit ma reggel láttam, rövid haja volt, pont mint a fényképen lévő lánynak.
A lányodnak viszont fonott haja volt.” Eli szíve kihagyott egy ütemet.
Sophie mindig két fonatot viselt.
És Hannah soha nem engedte volna, hogy levágja a haját.
– Bocsánat, ha hiú reményt adtam – mondta Thomas. Eli azt mondta: – Nem… inkább köszönöm.
De még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ugyanaz a lány?
Thomas bevallotta: – Nem tudom.
De amit igazán furcsának találok, az az az állítása, hogy a Farkas-szigeten él.
Tizenöt éve hajózom ezek között a szigetek között, hetente kétszer szállítok ellátmányt a kutatóállomásnak.
Soha nem láttam ott, és a kutatók sem hallották, hogy egy férfi és egy gyerek élne a szigeten.
Eli érezte, hogy végigfut rajta a hideg.
Tehát hazudott arról, hogy hol lakik.
Thomas azt mondta: – Talán.
Vagy talán annyira elzártan él, hogy még soha nem is találkoztunk.
A sziget nem kicsi.
Majd egy pillanatnyi gondolkodás után hozzátette: – Holnap reggel van egy másik szállító járatom.
Figyelhetem.
És talán megkérdezem a kutatóállomáson, hogy van-e valaki
Ismert valakit, akit Tűznek hívtak.
„Ezt csinálod?” – kérdezte Eli.
„Hálás lennék.”
Elővette a telefonját, és kicserélték az elérhetőségeiket.
„Most mennem kell” – mondta Thomas, és az órájára pillantott. „A feleségem biztosan kíváncsi lesz, hol vagyok.
De holnap felhívlak, miután végeztem az úttal.
És szólok, ha megtudok valamit.”
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
