Az ajtó lassan kinyílt.
Amit bent látott, nem az volt, amire számított.
A nappali üres volt.
Nem volt kanapé. Nem volt asztal. Nem voltak képek a falakon.
Mintha valaki darabonként kitörölte volna az életüket.
A szíve összeszorult.
Mi ez?
Aztán egy hangot hallott maga mögött.
Kérem, jöjjön be.
Hirtelen megfordult.
Ő volt az.
Az a nő.
Nyugodt. Higgadt. De ezúttal valami más volt a szemében.
Semmi arrogancia. Semmi megvetés.
Csak egyfajta komolyság.
A gyerekek az anyjukba kapaszkodtak.
"Mama, félek."
Szorosan átölelte őket, majd belépett.
Minden lépés visszhangzott az ürességben.
Hol van? – kérdezte száraz hangon.
Rövid csend.
Aztán jött a válasz.
Nem jön vissza.
A teste remegett.
Hogy érted ezt?
A nő mély lélegzetet vett, mintha valami nehéz dolgot készülne mondani.
Elment. De nem úgy, ahogy gondolod.
Az anya szíve hevesebben kezdett verni.
Ne beszélj rejtélyesen. Mondd el világosan, mi történik.
A nő kissé bólintott.
Aztán elővett egy dossziét a táskájából.
Egy vastag dossziét.
Először is, tudnod kell egy dolgot. Nem vagyok a szeretője.
A világ megállt.
Mi?
Soha nem voltam.
Nehéz csend telepedett közéjük.
A gyerekek zavartan bámultak.
Szóval miről is volt szó mindezen?
A nő lassan közelebb lépett, és letette a dossziét egy üres asztalra.
Színjáték.
Sokk.
Viccelsz?!
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
