Miért tenné ezt? Vajon…” – értette Rivera a kimondatlan félelmét. „A tettei nem szexuális jellegűek voltak” – mondta. „A megőrzés megszállottja volt, az a gondolat, hogy megmentse az anyák-lányák férjeit az idő múlásától és a káosztól.” „A naplói tele vannak a témával kapcsolatos filozófiájával.”
„Ki ez az ember egyáltalán?” – kérdezte Eli.
„Aktát készítünk róla” – mondta Rivera. Malcolm Fire egykor elismert hajómérnök volt, aki viharálló tengeri szerkezetek tervezésére szakosodott.
Tizenöt évvel ezelőtt felesége és kislánya egy kompbalesetben halt meg – egy olyan kompbal, amelynek a tervezésében ő is segédkezett.
Bűntudat gyötörte.
Kivonult a társadalomból, majd a kártérítési pénzéből világítótornyot vásárolt.
„Tehát a családja pótlásáról szóló téveszméiben élt” – mondta Eli.
„Nem egészen a pótlásról” – mondta Rivera.
A törvényszéki pszichiáterünk szerint Fire-nél az újjáépítés és a megőrzés téveszméi alakultak ki.
Azt hitte, hogy vissza tudja állítani, amit elvesztett, ha új anyák és lányok párjait menti meg.
A gondolatai szerint nem ártott nekik.
Tisztelte őket, és megőrizte őket az idő múlásától, ahogy azt többször is írta a naplóiban.
„Ez tényleg elferdült” – mondta Thomas, miután a vallomása után csatlakozott hozzájuk.
„Magát hibáztatta családja haláláért” Rivera folytatta. Úgy tűnik, zavart vezekelési módja az volt, hogy más családokat is megvédjen ugyanattól a sorstól.
Írásaiban a nőkre a gondoskodás és a káosz szimbólumaiként hivatkozik, őket hibáztatva egy állítólagos érzelmi törékenységért, amely téveszméi szerint felesége és lánya halálához vezetett.
„És Hannah és Sophie?” – kérdezte Eli alig hallható hangon.
„Mi történt velük?”
Rivera átnézte a jegyzeteit.
Részletes beszámolót találtunk a naplóiban.
Úgy tűnik, Hannah és Sophie valóban elsodorta a vihar nyolc hónappal korábban.
A hajójuk süllyedni kezdett, amikor a világítótorony közelébe sodródott.
Malcolm meglátta őket, és segített nekik partra szállni.
„De nem mentette meg őket” – folytatta Eli érzelmektől elcsukló hangon, a kép most már teljes volt az elméjében.
„Az írásai szerint” – mondta Rivera – „Hannah hamarosan gyanakodni kezdett rá, amikor abbahagyta a rádió használatát.
Amikor szembeszállt vele, erőszakossá vált, és mindkettőjüket bebörtönözte a világítótoronyban.” Aztán ott tartotta őket megkötözve, miközben Selbone-szigeten befejezte az új házikót és csónakházat.
„Azt tervezte, hogy áthelyezi őket” – mondta Eli.
„Igen” – felelte a nő.
Azt írta, hogy Greyhor veszélyes hellyé vált, túl sok szem, túl sok suttogás, és maga a világítótorony is teherré vált.
Úgy érezte, gyanússá vált ide-oda járkálni, hogy etesse a két nőt.
Majd hozzátette: „Attól félt, hogy előbb-utóbb valaki észreveszi, és pontosan ez történt, amikor Mr. Herrera ma reggel meglátta Sophie-t.”
Hónapok óta készült arra, hogy az egész műveletét egy félreesőbb helyre költöztesse.
„És ma reggel, amikor Thomas meglátta Sophie-t a világítótoronynál, Malcolm visszament, hogy összeszedje utolsó holmiját” – mondta Eli.
„Úgy tűnik” – mondta Rivera.
Sophie még mindig részben be volt altatva, de elég eszméleténél volt ahhoz, hogy éppen akkor érjen a dokkhoz, amikor Malcolm elterelte a figyelmét.
És ekkor látta meg őt Mr. Herrera.
– Yerreira.
Thomas hangja megbánással telt meg. – Bárcsak abbahagytam volna… Bárcsak rájöttem volna… – nyugtatta Rivera. – Nem tudhattad. A lényeg az, hogy jelentetted, amit láttál, és ez vezetett el minket hozzá.
– És Hannah? – kérdezte Eli nehezen.
– Mikor…? – Rivera arca elsötétült. – Az alapján, hogy milyen állapotban találták, az orvosszakértő úgy véli, hogy ma halt meg.
Talán csak néhány órával azelőtt, hogy megérkeztünk.
Malcolm talán rájött, hogy nem tudja élve mozgatni, miután Sophie-t észrevették.
Eli lehunyta a szemét, lesújtva a tudattól, hogy Hannah hónapokig élt, elviselte az elviselhetetlent, csak hogy meghaljon, amikor a megmentés olyan közelinek tűnt.
Rövid csend után megkérdezte: – Hányan vannak még?
– Legalább három másik anya-lánya pár maradványait találtuk meg, akik az elmúlt évtizedben száz mérföldes körzetben tűntek el tengerparti városokból – mondta Rivera. – És éppen értesítjük a családokat. – Legalább válaszokat kapnak, még ha nem is azokat, amiket reméltek.
– És mi fog történni vele most? – kérdezte Eli, hangja emelkedett.
– Malcolm Fire ellen számos vádpontot emelnek, többek között jogtalan szabadságvesztést, emberölést és sok más bűncselekményt – mondta Rivera. – Az ügyvédje megpróbálhatja tagadni a büntetőjogi felelősségét, de bűncselekményeinek szisztematikus jellege és a kiterjedt tervezés miatt nem hiszem, hogy ez a védekezés működni fog.
Mindenesetre, akár börtönben, akár zárt pszichiátriai intézményben végzi, soha többé nem lesz szabad.
Eli bólintott, és ebben a bizonyosságban nem talált sok vigaszt.
– Most látnom kell Sophie-t – mondta. – El tudna valaki vinni a kórházba?
– Természetesen – mondta Rivera. „Egy tiszt vár, hogy azonnal elvigye.
„Később újra beszélnünk kell önnel, de most a lánya az elsődleges.”
Ahogy felállt, hogy távozzon, Thomashoz fordult. Köszönök mindent.
Ha még nem látta ma reggel... Thomas egyszerűen csak annyit mondott neki: „Menjen a lányához. Most ez a fontos.”
Az út a Greyhound Memorial Kórházba úgy telt el, mint egy álom.
Amikor megérkezett, egyenesen a sürgősségi osztályra vitték, ahol Dr. Patel egy külön rendelőben fogadta.
„Mr. Wells” – mondta az orvos –, „én vagyok a lánya háziorvosa.”
„Hogy van?” – kérdezte Eli érzelmektől fáradt hangon.
„Fizikailag meglepően stabil a körülményekhez képest” – mondta Dr. Patel. „Erős nyugtatók hatása alatt állt, amikor megérkezett, de ez már múlik.”
Alultápláltság és enyhe légúti fertőzés jeleit mutatja, valószínűleg a nedves, rosszul szellőző körülmények között való hosszan tartó tartózkodás miatt.
„Teljesen felépül?” – kérdezte Eli.
„Fizikailag igen” – mondta az orvos. „Megfelelő táplálkozással és orvosi ellátással arra számítok, hogy teljesen felépül.” Legalább néhány napig kórházban kell maradnia a légúti fertőzés és az alultápláltság kezelésére.
Ezután, ha nem merülnek fel szövődmények, otthon folytathatja a felépülést.
„És mi a helyzet a mentális állapotával?” – kérdezte Eli, rettegve a választól.
„Az egy hosszabb út” – válaszolta az orvos. „Van egy gyermekpszichológusunk, Dr. Morgan, aki konzultálni fog Sophie esetével. A gyerekeknek elképesztő ellenálló képességük van, Mr. Wells, de az elszenvedett trauma speciális ellátást és folyamatos támogatást igényel.”
„És a feleségem…” – mondta Eli halkan. „És ami belőle maradt…” – Az orvos arca együttérzéstől ellágyult. „A halottkém még mindig végzi a vizsgálatot.”
Ez a nyomozás szükséges része, de biztosíthatom Önöket, hogy a legnagyobb méltósággal és tisztelettel bánunk vele.
„A vizsgálat befejezése után átadjuk önnek a temetés megszervezése céljából.”
„Csak azt akarom, hogy békében legyen” – mondta Eli elcsukló hangon. „Mindazok után, amin keresztülment, legalább ennyit megérdemel.” – nyugtatta meg az orvos.
Amikor készen áll, a kórház spirituális tanácsadója vagy szociális munkása segíthet a temetés megszervezésében.
De most koncentráljunk Sophie-ra.
Hamarosan áthelyezik egy különszobába, és addig maradhat vele, ameddig csak akar.
Egy ápolónő jött, hogy elkísérje Elit Sophie szobájába.
Útközben elmagyarázta, hogy Sophie még mindig valahol az eszméleténél és félig eszméletlennél van, de az életjelei erősek.
Az ajtóban Eli megállt, felkészülve arra, amit bent talál.
Mély lélegzetet vett, majd kinyitotta az ajtót.
Sophie egy kórházi ágyon feküdt, ami túl nagynak tűnt a kis testéhez képest.
Egy infúzió volt csatlakoztatva a karjához, és a monitorok halk sípoló hangokat adtak ki mellette.
A haját rövidre vágták, ellentétben a két hosszú fonattal, amelyek díszítették… amikor utoljára látta.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
