és a te boldogságodért elmegyek, és elhagyom a házat.” A fiú elbúcsúzott anyjától, összegyűjtötte a holmiját, és elment. A szíve gyötrődéstől égett, tele megválaszolatlan kérdésekkel: Hová fog menni? Hol fog lakni? Hol fog enni? És ha megbetegszik, ki fogja kezelni és gondoskodni róla?
Mindezek a kérdések dübörögtek a fejében. Aztán az ég felé emelte a kezét, és így szólt: „
Ó, Istenem, rád bízom árva fiamat. Gondoskodj róla, oltalmazd, és add vissza nekem épségben.” A férj visszatért a munkából, és ránézett a feleségére. Boldognak és békésnek találta. Megdöbbent, milyen boldognak tűnik, tekintve, hogy csak néhány óra telt el fia távozása óta.
Megkérdezte tőle, miért örül, és miért nem szomorú a fia távozása miatt. Mosolyogva azt mondta: „Arra bíztam a gondjait, aki gondoskodhat róla és megvédheti, az egyetlenre, aki képes mindezt fáradhatatlanul és cserébe semmit sem kérve megtenni.”
Azt mondják, hogy egy nő
